Gyarló keresztény emberként is hittel kell látnunk, hogy Isten teremtette ezt a világot, környezetünkkel együtt mindnyájunkat, így minden az övé benne. Őszintén mondom, nekem semmim sincs, amit ne Tőle kaptam volna. Tehát nem is dicsekedhetek a képességemmel, a vagyonommal, és semmivel, mert tulajdonképpen nem az enyém, csak az én Uramtól megőrzésre, továbbfejlesztésre kaptam.

A képességeinkkel, hitünkkel egyébként sem dicsekedhetünk, mert azokat is Isten adta kinek-kinek az Ő akarata szerint. Amit ránk bízott és ezután is ránk bíz Isten, azt számon is kéri majd tőlünk. Ha valamit jól elvégeztünk, kaptunk hozzá erőt, bölcsességet és mások is látják ennek a gyümölcseit az életünkben, akkor nekünk, krisztuskövető embereknek kötelességünk hálát adni Teremtőnknek és Megváltónknak. Ne önmagukat magasztaljuk tehát, mert az: öndicséret gyalázat. Önmagát lehetetleníti el az, aki magát mások fölé helyezi, s csak önmaga sikereivel, tehetősségével, erejével és képességeivel van elfoglalva, csak saját magát dicséri, s az elért eredményekben a családja, egyesületünk és mások szerepét figyelmen kívül hagyja. Az ember, aki megtapasztalta, hogy Jézus terheket vehet le a válláról, az életéről, az felszabadul arra is, hogy ezt a lehetőséget másoknak is továbbadja.

A Krisztus erejében bízó ember ahhoz is kaphat fölülről erőt, hogy a maga terheinek hordozása mellett a másik ember felé is áldás legyen, és mások felé is megélje a szeretetet. Ez nem csak azt jelenti, hogy elmondhatom: nem haragszom senkire, és szeretem az embereket. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy a másikat magam elé helyezem, a másikat szeretetben megelőzöm, a másikért cselekedni, a másikért élni, a másik terhét felvenni és hordozni is képes vagyok. Ezt a szeretetet Isten ébreszti bennünk azáltal, hogy megismertük, mit tett értünk Krisztus a kereszten. Lehet, hogy meg sem érdemli a másik ember, lehet, hogy sohasem fogja viszonozni, vagy észre sem veszi, hogy segítünk neki, de megteszem, mert Krisztus szeretete késztet erre.

Gyakran fontolóra kell tehát vennünk Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt 2. levelében írtakat: „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. (2 Kor 10:17) Ha dicsekedni akarunk és hála van a szívünkben, akkor Istennek és az Ő Fiának adjunk mindenért dicsőséget, hálát, s ismerjük el mások munkáját és képességeit is, mert csak így lehetünk hitelesek. Mert Krisztus „bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul, hogy amint meg van írva, aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (1Körintus 1:30-31)

Szerző: Orosz Károly pótpresbiter

Békességed van, pedig tulajdonképpen nem kellene érezned a békét, reménységed van, ahol semmi okod rá." így írta le a szudáni keresztyének helyzetét egy lelkész. Egy ENSZ képviselő szerint   ebben az országban érte el tetőpontját a világ menekült válsága. A szigorú iszlám országban a keresztyén kisebbség duplán szenved. E. lelkész ismeri a helyzetüket, és tudja, min mennek keresztül. E lelkész és családja 2023-ban a polgárháború kitörése után elmenekültek Szudánból. Közben 16 millió ember hagyta el otthonát az országon belül, vagy menekült a szomszédos országokba. Nincs még egy ország, ahol ilyen nagy lenne a menekültek száma. Köztük vannak keresztények is. E lelkész rendszeresen látogatja őket. “Templomba menet láthatod az emberek szenvedését, de még mindig Istent dicsérő énekeket énekelnek. A templom az egyetlen hely, ahol örülnek és békességet élhetnek át. 

Szerző: Czövek Olivérné