Hírmondó 2026/07. szám
A Vecsési Református Egyházközség kiadványa.
Szerző: Dömötör Norbert lp.
„Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod.” Zsolt 128,1–2.
A július a legtöbbünk számára a lassítás, a szabadságok és a megérdemelt pihenés időszaka. Ilyenkor kiürülnek kicsit a padsorok, elcsendesedik a templom környéke is, és sokan útra kelnek, hogy maguk mögött hagyják a hétköznapok mókuskerekét. De vajon hova sietünk, és honnan jövünk?
A 128. zsoltár egy zarándokének. Olyan emberek énekelték, akik úton voltak, akik kiszakadtak a mindennapi munkából, hogy elcsendesedjenek és az Úr jelenlétébe érkezzenek. Ez a zsoltár nem a folyamatos rohanásról szól, hanem a megérkezésről és a gyümölcsöző életről. A zsoltáros csodálatos képeket tár elénk, amelyek mind a növekedésről, az életről és a családról beszélnek: a ház belsejében virágzó szőlőtő, az asztal körüli olajfacsemeték. Felnőttként, családapaként, családanyaként vagy nagyszülőként pontosan tudjuk, mekkora felelősség és mekkora ajándék ez. De a zsoltár emlékeztet minket: a valódi jólét és békesség nem a mi görcsös akarásunk, hanem az Isten félelmének és a vele való járásnak a gyümölcse.
A nyári szabadság ideális alkalom arra, hogy:
Hálát adjunk
Megállni és észrevenni, hogy amink van, az mind fentről jövő áldás.
Időt szánjunk a „szőlőtőre” és az „olajfákra”
Hányszor szalad el a hétköznapokban a házastársunk, a gyermekeink vagy az unokáink melletti idő? A nyár lehetőséget ad a valódi, minőségi jelenlétre egymással.
Újra az Úr útjára lépjünk
A pihenés ne az Istentől való szabadságot jelentse, hanem a vele való mélyebb közösséget. Akár otthon pihenünk idén júliusban, akár távoli tájakon zarándokolunk, az Úr áldása nem helyhez kötött. Kívánom, hogy ez a hónap hozza el mindnyájunk számára a test megnyugvását és a lélek felüdülését!
Mit hiszel a közönséges keresztyén anyaszentegyházról?
Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva, annak végéig az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok. (Heidelbergi KÁTÉ 54. kérdés-felelet)
Kérés
Hogy bizonyságot tehessek, jöjj velem,
Hogy jártomban el ne essek, fogd kezem!
Hogy kételkedés ne űzzön, szólj nekem,
Hogy hitem szilárd maradjon, járj velem!
Hogy boldog legyek, kísérj az életemen,
Aztán ölelj magadhoz, Istenem!
Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy Tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert Te teremtettél mindent, és a Te akaratodból lett a teremtett világ. (Jelenések 4;11)
Kazahsztánban súlyosbodik a keresztényüldözés
Kazahsztán egyik falujából Amil arról számolt be, hogy beidézték a vallásügyi hivatalhoz, ahol muszlim vezetők vádolták őt és gyülekezetét keresztény tartalmú irodalom terjesztésével. A rendőrség átkutatta a gyülekezet épületét, és keresztény könyveket, naptárakat kobozott el. A tárgyaláson, Istennek hála, a bíró egyelőre csak figyelmeztetést adott, miközben a gyülekezet imaösszejöveteleket tartott. A rendőrség azonban újabb “kihágástól” tartva szigorúan megfigyeli Amilt és a gyülekezetét. A következő lépés a gyülekezet betiltása lehet, de a vezetők pénzbírságra, vagy szabadságvesztésre is számíthatnak. Amil nem veszítette el bátorságát, és hálás Istennek, amiért megsegítette. Imádkozzunk mi is Amil és az ottani gyülekezet védelméért. Könyörögjünk, hogy szabadon lehessen terjeszteni a Bibliát és a keresztény irodalmat. Kérjük Istent, hogy adjon erőt a kazah keresztény egyháznak, mert az üldöztetés mértéke növekszik.
Mivel Amil számára veszélyes lenne, ha megosztanánk a valódi nevét és lakóhelyét, nevét megváltoztattuk, a fenti események azonban valóban megtörténtek.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalunk, úgy a Krisztusban mindnyájan életre kelünk. (1Kor 15:19-22)
ÖRÖK HÁLA
Csak holt anyag voltam én is,
az életet Tőled kaptam:
Téged szolgál gondolatom,
s szívemben ébredő dallam.
Emberként a teremtésnek
árnyéka és fénye vagyok.
Bánatommal magam küzdök,
de megnyugvást Tőled kapok.
Hiába mért keresnélek
csillagok közt fent az égben?
Földöntúli boldogságom
itt a Földön, Veled élem.
Bibliai eredetű közmondások 2.
| Közmondás | Igehely |
|---|---|
| A tiltott gyümölcs édesebb. | 1Mózes 3,3-6. |
| A fát gyümölcséről ismerik meg. | Lukács 6,44 |
| Aki szelet vet, vihart arat. | Hóseás 8,7 |
| A gazdagnak sok a barátja, a szegénynek meg nincs. | Példabeszédek 19,4 |
| A véka alá rejt valamit. | Máté 5,15; Márk 4,21 |
| Az vesse rá az első követ, aki még nem tett ilyet. | János 8,7 |
| Ember tervez, Isten végez. | Példabeszédek 16,9 |
| Ki, mint vet, azt aratja. | Galata 6,7 |
| Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem. | Máté 7,3; Lukács 6,41 |
Szerkesztette: Dömötör Norbert lelkipásztor és Orosz Károly pótpresbiter
Mit gondolsz erről a cikkről?
Ha tetszett, az alábbi gombokkal meg is oszthatod: